Mese B-ről.
Sok ével ezelőtt történt, kezdő voltam még a cseten, előtte voltam az első találkának. Csupa lehetetlen beszélgetés, melyek során érdekes, vonzó, izgalmas nőket lehetett megismerni, akik azonban hozzám képest a világvégén laktak és én, családos emberként azért ha bele is feccöltem akkoriban heti néhány órát a témába, arra nem vállalkoztam volna, hogy egy vakrandi kedvéért százkilométereket utazzam. Ezért is örültem, mikor sikerült hosszabban elbeszélgetni egy hölggyel, aki a szomszéd kisvárosban lakott. Elvált, jó harmincas, nálam kicsit idősebb nő volt. A korkülönbség furcsa módon nem hátrányként hatott rám, inkább izgatólag. A beszélgetés során hamar kiderült, nem akar zsákbamacskát árulni: nem társat keres, hanem szexpartnert (ez megnyugtatólag hatott rám) és ő nem egy modellalkatú bombázó, hanem rendesen molett, ha nem is kövér (ettől csöppett elszontyolodtam). Ugráltam a forró kása körül, buta kérdéseket is feltehettem, de az érdeklődés azért kölcsönösen meg volt. Úgy éreztem, nem valószínű, hogy fogunk találkozni, de abban a pillanatban jól esett a pikáns, éteri flörtölés is.Ahogy visszaemlékszem, zavarhatott a molettsége, arra gondoltam, miért akarnék egy túlsúlyos nővel találkozni. Viszonylag kezdő csetesként - talán azért, hogy nyugtassam magam egy esetleges pozitív válasszal - feltettem neki a legidétlenebb kérdést:
- De azért szép vagy? Úgy értem, szép az arcod? Tudod, az nekem fontos...
(Utólagis, csak gratulálni tudok magamnak az ilyemihez...:))) A válasz sokkal gyakorlatiasabb volt az én idealista ábrándozásaimnál:
- Szép? Mi a szép? Catherine Zeta-Jones biztosan szép. Vagy a tengerpart, az is szép lehet. Én nem vagyok szép, szerintem. Viszont remekül szopok. Az sem utcse szempont, nem?
Bumm, ez hatott. Nem mertem volna ilyen lényegretörő lenni, de ő tudta, mit akar. Azt is elárulta, neki az is kell, hogy őt - ismét idézem - kinyalják.Holnap ráérek, mondtam ezek után. Az neki nem volt jó, de harmadnap megfelelt, amit meg is beszéltünk. Az vesse rám az első követ, akinek egy ilyen igéret nem kelti fel az érdeklődését! Induláskor még rátelefonáltam. B (azaz Ő) jelezte, ha viszek valamit, az egy üveg édes Merlot legyen. Na mondom, édes vörösbor, az meg mi? Azaz nem mondtam, nem akartam zaklatni a véleményemmel, végülis azt vittem neki. Az kocsim után ez volt a második ok, hogy aznap este nem ittam semmit. :)
Mikor beléptem, tényleg egy dagadt csaj várt. Na jó, nem dagadt, molett, de tényleg az volt. Az arcberendezés nem ronda, nem is istennői, de az elment. Zavarban voltam, leültünk a kanapéra beszélgettünk, semleges témákról, aztán, talán oldandó a hangulatot szóba hozta a pasijait. Lehet, hogy ez szerencsés téma ilyenkor, nekem nem jött be. Talán egy félóra elteltével felállt előttem és azt mondta, akkor most csókolózzunk. Most is képes volt meglepni a gyakorlatiasságával. Pillanatra elgondolkodtam, de aztán beláttam, végülis ezért jöttem, nem? Némi testiség... Felálltam én is.
A csókja jó volt, izgalmas és aktív. A lenge felsőjén át éreztem az oldalát, ahogy átöleltem. Meglepett, annak ellenére, hogy molett, milyen feszes a bőre, nagyon jó volt simogatni. Ő sem maradt tétlen a kezeivel, elkezdte kicsatolni az övemet. Mikor azzal végzett, épp tette volna be a kezét az nadrágomba, amikor valahogy mérleget vontam: igen, ez nem lenne rossz, de a második felvonáshoz valahogy nem volt igazán kedvem ezzel a nővel. Ahhoz egy nőnek igazán vonzónak, illatosnak kell lennie számomra, hogy én orálisan kényeztessem. B szagával nem volt gond, bár inkább csak semleges. Viszont arrébb volt az én zsánerképemtől. Nem szép dolog, de megfutamodtam. Szóltam, itt hagyjuk abba, majd leléptem.
Hát így nem sikerült az első csetes vakrandim.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
